2014. december 12., péntek

György Viktória Klára: Szeretet...

A gyöngyfényű hóesésben
piciny szikra ragyog
az éj tiszta köntösén.
Nekünk világít
örök mécsese,
a szeretet ünnepén.

Áldott fénykoszorú,
melynek hídja
a sejtelmes kincshez vezet,
tiszta forrásként szórja
az érzés sugárzó cseppjeit;
s bearanyozza az élet
tovaszálló, álmokkal teli
könnyes perceit.

A végtelen oltárán
fényözönbe érve tisztul a lélek.
Itt édes a csend,
nyugalmat ad;
s a remény mesés varázsa
a holnap lélekszirmait kitárva,
vár a fénylő égi dallam
hívó szavára.

Szeretet! Nyisd ki a szíveket,
gyógyítsd a sebeket,
hozd el a béke Angyalát,
teremts szép világot,
kívánj tündöklő csodát!
Adj mosollyal szőtt napokat,
örömet, hitet,
tedd boldoggá e szent ünnepet
Mindenkinek!

2014. december 6., szombat

Mysty Kata: Csupán egy kép

Boldogság percek, mi úgy várunk rég!
A szoba egy festmény, minden oly szép.
Szárnyal már szívünk, és szeretve ég!
Aranytollú kék madár, csupán egy kép.

Csőrében ezüstös fenyőág leng,
Örömét szeli át ködfátyol est.
Angyalok kísérik, énekük zeng,
Csillagtűz fényében elúszó csend.

Karcolat-jelek mind befagytak hóba,
Felengednek-e a szívekhez szólva,
csak szeretve, s a hit örömére lelten?

Szűzi mosoly, béke, ártatlanság:
Szülőd-e emberibb, új érzésvilág,
Csíra-e puhább, melegebb kebelben?

2014. november 27., csütörtök

Deák László Sándor: Karácsonyi álom 847

Álmomban egy angyal vigyázott rám,
Én néztem őrá, s ő beszélt hozzám.
Elmondta, hozzám küldték, hogy óvjon,
Érdekemben most a lelkemhez szóljon.
Éreztette velem, hogy jótét lélek vagyok,
Bár kicsi szürke életemben sokat hibázok.
Közölte azt is, hogy minden okkal történik,
S az élet egy iskola, a lélek így jól fejlődik.
Legyek szorgalmas, figyelmes és jó tanuló,
Rosszal ne bántsam oktatóm, legyek jó nebuló.

Az angyalokat fiatalnak és szépnek képzeltem,
De ő sem ez, sem az nem volt, nagyot néztem.
Egy idősödő nő volt fehér selyemruhában,
Szárnyait fehér tollak borították, csodásan.
Alakja vékony, mondhatni szinte csinos, szép,
Szőke haja vállaira omlik, könnyed, mint a lég.
Hangja kellemes és nagyon kedves számomra,
Olyan, mintha zenéjét mindég is hallottam volna.
Biztat, sikerülhet a kellő tudást megszereznem,
Csak a jó, de nehéz útról a lábam le ne tegyem.

Majd gonosz, fekete, vicsorgó lelkek támadtak,
Villámot szórt a sötét viharos ég, fényei cikáztak,
S ő szárnyát óvón felém emelte, mint egy pajzsot,
A fekete gonosz támadásától így engem megóvott.
Mosolygott, lám milyen hihetetlen erős a jó ereje,
Nem érinthetett a rossz, elhalt a gyilkos szelleme.
Felnéztem, s óvó szárnytollai közt éles fény ébredt,
A szikrázó fény erejétől fehér tolla is feketéllett.
Még őnála s tollai fehérségétől is fehérebb a fény,
A szeretet és a jóság áradt szét általa, ez volt a tény.

S ím, álmom ekkor megszakadt, felébredtem,
A Nap felkelt, s ágyamban a fényében fürödtem.
Csoda volt ez, vagy csak egy nagyon fura álom,
Mit akart mondani, üzenni nekem a karácsony?

2014. november 8., szombat

Kulcsár Evanna: Fenyő-sirató

Ó, Ti ünnepi áldozatok, zöld fenyőfák,
kik voltatok nemrég még díszes karácsonyfák!
Jelképe, éke a legszentebb ünnepnek,
örömöt adtatok felnőttnek, gyermeknek.
Árasztottatok balzsamos fenyőillatot,
otthonokba boldogságot varázsoltatok.
Ruhátok cifra üveggömb, arany dió,
ezüstös füzér, manóval pici házikó.
Ágatok közt mosolygó hószín angyalok,
csillagszóró - ragyogók, díszesek voltatok.
Fényetek a könnyes-nevető szemekben
tükröződtek, álltatok büszkén, fenségesen.
És most? Ott hevertek út szélén, a sárban,
nyoma sincs már rajtatok ünnepi ruhának.
Kopár ágatokról lehullott tűlevelek,
hisz fuldokoltatok a száraz melegben.
Hiányzott köd, zúzmara, puha hópihe,
erdő friss oxigénje, fürge őzike.
Fényes a múltatok, jövőtök már dicstelen -
köszönjük a szépséget, mit kaptunk Tőletek!

2014. október 14., kedd

Csirke Zoltán: Micsoda karácsony

Micsoda karácsony ismét,
inkább fekete, mint fehér
Hosszútűrő sor a Blahán,
talán jut leves és kenyér

Jól öltözött nő és férfi,
ki tudja, honnan jöttek ők
Fókuszálnak a kondérra,
előttük sok az éhező

Mindennapi ígéretek,
hazugságból hiány nincsen
Higgyen bennük, aki még tud,
úgyis mindent lát az Isten.

2014. október 10., péntek

Csáji Lajos: Ünnepek után

Elmúltak az év végi ünnepek
Szívem telve van nyugodt áhítattal
Az ünnepi hangulat, mi átszőtte napjaim
Emlékei, remélem, még sokáig tartanak

Tűs kéjét szórja már a díszes karácsonyfa
A díszek rajta már nem mutatnak jól
Színes égők fénye tompán hunyorogva
Lekívánkoznak az ernyedő ágakról.

Leszedem hát a díszeket, elteszem egy évre
Gondosan csomagolva a dobozba rakom
A fenyőfa hamvait kiszórom a földre
Fényének egy évre a szívemet kitárom

2014. szeptember 30., kedd

Juhászné Bérces Anikó: Csitulj világ

Csitulj világ, csendesedj,
Várd az égi kisdedet,
Ma éjszaka érkezik,
Pontban éjfélkor lesz itt.

Fenyőillatot lehel,
Szívedbe békét terel,
Szeretetet osztogat,
Mérhetetlenül sokat.

Gyertyafény, ha fellobban,
Gyermeki mosolyokban
Az ő arcát láthatod,
Szeme csillagként ragyog.

Csillagszóró üzenet
Simogatja lelkedet,
Alvó húrja megpendül,
Varázslat zajlik belül.

Csitulj világ, csendesedj,
Gondodat most félretedd,
Zendüljetek harangok,
Orgona, búgd víg dalod!