2016. december 8., csütörtök

Lovag Bornemisza Attila: Új karácsonyi fohász mindeneknek, aki hisz benne

Eljön a karácsony, mennybe száll az ének,
Drága Máriának s édes Kicsinyének.
Ő ma még csecsemő, de mégis Megváltó.
Nagy szemekkel nézi, ez a világ vádló.
Neki a pásztorok a legfontosabb népek.
Noha ő királyfi, és megváltja e népet.
Neki az állatok most az igaz barátok.
És ha megjönnek a "három királyok".
Neki most a szülők és az anya fontos.
A drága öreg József, az az ősz, bolondos.
De egyszer felnő majd, s korbáccsal kezében
Szétkergeti a pénzváltót a Mennyei Béke.
Mert egyszer király lesz, a világ királya.
És naponta felnéz majd a Világ Urára.
Prédikálja azt, hogy szeretni kell végre.
Mert ez a keresztény ember igaz bére.
És a megbocsátás; szeresd ellenséged.
Ezekért az igékért hullik majd a véred.
Mi mégsem szeretünk, meg sose bocsátunk.
Mégis ünnepeljük e gyönyörű karácsonyt.
Ahol csak csillognak áruk és a pénzek.
És nem a hitről szól a karácsonyi ének.
Noha megszületett a világ Megváltója.
Menjünk inkább síelni és wellness-szállókba.
Mit vegyek hát kedvesemnek, hogy örüljön is végre?
Emberek, karácsony, s hull majd Krisztus vére...
Kellene az ima ma is, nem mulatni éjben.
Égőkkel díszí`tni házunk és a bokrot,
Hanem áldást szólni, és égi malasztot.
Imádkozni azért, hogy megjöjjön a béke,
Hisz hullik hamarosan drága Jézus vére.
Nem a csillogás az, ami minket érez,
Hanem Krisztus keze simogatni képes.
Ne legyen az ünnep tárgyak ajándéka,
Hanem az imával Istennek az útja.
Menjünk szép karácsonyban éjféli misére.
Szívből énekeljük: megszületett végre
Megváltónk, a Krisztus, égnek Fejedelme.
Boldog karácsonyunk csakis így lehetne.
Édes, jó Jézusunk, ládd` ilyen az ember,
Mégis az ajándék a mennyekbe megy fel.
Hő imáink mondják "Kell ott fenn egy ország"
És hogyha lenézel, az ebédeket osztják.
Segít a magyar nép árva éhezőnek,
Tanításod igaz, a szeretet ma győzhet.
Így látom e versben az egész világom.
Legyen ezért boldog és igaz Karácsony...

2016. november 28., hétfő

Patai Irén: Karácsonykor

Lehetek-e testvéred?
Ó, megváltó gyermek.
Szívem és egész lényem
ebben csak remélhet.

Voltam-e jó egész életemben,
ha eljő az idő, kell-e rettegnem?

Hiszem, és meghalok ezen hitemben,
hogy megváltót küldött az élő Isten!

2014. december 12., péntek

György Viktória Klára: Szeretet...

A gyöngyfényű hóesésben
piciny szikra ragyog
az éj tiszta köntösén.
Nekünk világít
örök mécsese,
a szeretet ünnepén.

Áldott fénykoszorú,
melynek hídja
a sejtelmes kincshez vezet,
tiszta forrásként szórja
az érzés sugárzó cseppjeit;
s bearanyozza az élet
tovaszálló, álmokkal teli
könnyes perceit.

A végtelen oltárán
fényözönbe érve tisztul a lélek.
Itt édes a csend,
nyugalmat ad;
s a remény mesés varázsa
a holnap lélekszirmait kitárva,
vár a fénylő égi dallam
hívó szavára.

Szeretet! Nyisd ki a szíveket,
gyógyítsd a sebeket,
hozd el a béke Angyalát,
teremts szép világot,
kívánj tündöklő csodát!
Adj mosollyal szőtt napokat,
örömet, hitet,
tedd boldoggá e szent ünnepet
Mindenkinek!

2014. december 6., szombat

Mysty Kata: Csupán egy kép

Boldogság percek, mi úgy várunk rég!
A szoba egy festmény, minden oly szép.
Szárnyal már szívünk, és szeretve ég!
Aranytollú kék madár, csupán egy kép.

Csőrében ezüstös fenyőág leng,
Örömét szeli át ködfátyol est.
Angyalok kísérik, énekük zeng,
Csillagtűz fényében elúszó csend.

Karcolat-jelek mind befagytak hóba,
Felengednek-e a szívekhez szólva,
csak szeretve, s a hit örömére lelten?

Szűzi mosoly, béke, ártatlanság:
Szülőd-e emberibb, új érzésvilág,
Csíra-e puhább, melegebb kebelben?

2014. november 27., csütörtök

Deák László Sándor: Karácsonyi álom 847

Álmomban egy angyal vigyázott rám,
Én néztem őrá, s ő beszélt hozzám.
Elmondta, hozzám küldték, hogy óvjon,
Érdekemben most a lelkemhez szóljon.
Éreztette velem, hogy jótét lélek vagyok,
Bár kicsi szürke életemben sokat hibázok.
Közölte azt is, hogy minden okkal történik,
S az élet egy iskola, a lélek így jól fejlődik.
Legyek szorgalmas, figyelmes és jó tanuló,
Rosszal ne bántsam oktatóm, legyek jó nebuló.

Az angyalokat fiatalnak és szépnek képzeltem,
De ő sem ez, sem az nem volt, nagyot néztem.
Egy idősödő nő volt fehér selyemruhában,
Szárnyait fehér tollak borították, csodásan.
Alakja vékony, mondhatni szinte csinos, szép,
Szőke haja vállaira omlik, könnyed, mint a lég.
Hangja kellemes és nagyon kedves számomra,
Olyan, mintha zenéjét mindég is hallottam volna.
Biztat, sikerülhet a kellő tudást megszereznem,
Csak a jó, de nehéz útról a lábam le ne tegyem.

Majd gonosz, fekete, vicsorgó lelkek támadtak,
Villámot szórt a sötét viharos ég, fényei cikáztak,
S ő szárnyát óvón felém emelte, mint egy pajzsot,
A fekete gonosz támadásától így engem megóvott.
Mosolygott, lám milyen hihetetlen erős a jó ereje,
Nem érinthetett a rossz, elhalt a gyilkos szelleme.
Felnéztem, s óvó szárnytollai közt éles fény ébredt,
A szikrázó fény erejétől fehér tolla is feketéllett.
Még őnála s tollai fehérségétől is fehérebb a fény,
A szeretet és a jóság áradt szét általa, ez volt a tény.

S ím, álmom ekkor megszakadt, felébredtem,
A Nap felkelt, s ágyamban a fényében fürödtem.
Csoda volt ez, vagy csak egy nagyon fura álom,
Mit akart mondani, üzenni nekem a karácsony?

2014. november 8., szombat

Kulcsár Evanna: Fenyő-sirató

Ó, Ti ünnepi áldozatok, zöld fenyőfák,
kik voltatok nemrég még díszes karácsonyfák!
Jelképe, éke a legszentebb ünnepnek,
örömöt adtatok felnőttnek, gyermeknek.
Árasztottatok balzsamos fenyőillatot,
otthonokba boldogságot varázsoltatok.
Ruhátok cifra üveggömb, arany dió,
ezüstös füzér, manóval pici házikó.
Ágatok közt mosolygó hószín angyalok,
csillagszóró - ragyogók, díszesek voltatok.
Fényetek a könnyes-nevető szemekben
tükröződtek, álltatok büszkén, fenségesen.
És most? Ott hevertek út szélén, a sárban,
nyoma sincs már rajtatok ünnepi ruhának.
Kopár ágatokról lehullott tűlevelek,
hisz fuldokoltatok a száraz melegben.
Hiányzott köd, zúzmara, puha hópihe,
erdő friss oxigénje, fürge őzike.
Fényes a múltatok, jövőtök már dicstelen -
köszönjük a szépséget, mit kaptunk Tőletek!

2014. október 14., kedd

Csirke Zoltán: Micsoda karácsony

Micsoda karácsony ismét,
inkább fekete, mint fehér
Hosszútűrő sor a Blahán,
talán jut leves és kenyér

Jól öltözött nő és férfi,
ki tudja, honnan jöttek ők
Fókuszálnak a kondérra,
előttük sok az éhező

Mindennapi ígéretek,
hazugságból hiány nincsen
Higgyen bennük, aki még tud,
úgyis mindent lát az Isten.