2016. december 15., csütörtök

Oláh Mariann: Karácsony

Elérkezett újra az angyalok ideje.
Fűszeres mézeskalács illata terjeng idebe`
Hóemberek répaorral büszkén állva
seprőjükkel strázsálják a hideget...
Angyali szeretet áramlik a földön...
vagy már az angyal is csak hiteget?

Karácsonyfák fényruhában, feláldozva életüket,
megadóan tűrik sorsukat... de éjszaka havas hegyoldalról,
ezüstösen csillogó hóruháról álmodnak, amikor a fények kialszanak.
Fenyőtű-szoknyájuk alatt csinos csomagokat bújtatnak -
örömet okozva gyermeknek, felnőttnek -
ez, mi számukra egyetlen vigaszt nyújthat csak.

Angyalok! Figyeljetek gondosan mindenkire!
Mert a karácsony annak szomorú, kinek nincs kit szeretnie.
Rájuk minden angyalnak jobban kell ügyelnie!
Figyeljetek azokra, kiknek a gyomra egész nap üresen kongott,
álomra úgy hajtják fejüket, hogy a földre dobnak néhány rongyot!

Figyeljetek azokra, kik betegágyban várják a gyógyulást, vagy a lassú halált,
és azokra is, akiknek az arcán mosolyt láttok,
belül mégis szomorúak, mert a szívük párra még nem talált!
Figyeljetek rájuk, kik - nap mint nap - észrevétlenül teszik a dolgukat,
és azokra, kiknek már a temető lett otthonuk,
ott egyedül bolyongva látogatják halottaikat.

Mindenkit szeretettel óvni - ez tényleg csak az angyalok dolga?
Nem jobb lenne, ha ember embernek nem farkasa, hanem angyala volna?
Igen... mert mindannyian farkasok és angyalok is vagyunk...
de nem mindegy, hogy az utolsó ítéletnél
életünk által nyomokat farkasként vagy angyalként hagyunk.
Mi leszel hát? Farkas vagy angyal? Eldöntheted. Ez a Te választásod.
De számíts rá, hogy akként kell majd leróni a végén az adósságod!

Elérkezett hát újra az angyalok ideje.
Ha angyal vagy, soha nem nézed, hogy jóságodért a sok rászoruló "fizet-e".
Szíved minden szeretetét küldd el, százannyit kapsz vissza, ne fukarkodj vele!
S akkor... talán majd egyszer...
szép és boldog lehet mindenkinek a karácsony ünnepe!

2016. december 8., csütörtök

Lovag Bornemisza Attila: Új karácsonyi fohász mindeneknek, aki hisz benne

Eljön a karácsony, mennybe száll az ének,
Drága Máriának s édes Kicsinyének.
Ő ma még csecsemő, de mégis Megváltó.
Nagy szemekkel nézi, ez a világ vádló.
Neki a pásztorok a legfontosabb népek.
Noha ő királyfi, és megváltja e népet.
Neki az állatok most az igaz barátok.
És ha megjönnek a "három királyok".
Neki most a szülők és az anya fontos.
A drága öreg József, az az ősz, bolondos.
De egyszer felnő majd, s korbáccsal kezében
Szétkergeti a pénzváltót a Mennyei Béke.
Mert egyszer király lesz, a világ királya.
És naponta felnéz majd a Világ Urára.
Prédikálja azt, hogy szeretni kell végre.
Mert ez a keresztény ember igaz bére.
És a megbocsátás; szeresd ellenséged.
Ezekért az igékért hullik majd a véred.
Mi mégsem szeretünk, meg sose bocsátunk.
Mégis ünnepeljük e gyönyörű karácsonyt.
Ahol csak csillognak áruk és a pénzek.
És nem a hitről szól a karácsonyi ének.
Noha megszületett a világ Megváltója.
Menjünk inkább síelni és wellness-szállókba.
Mit vegyek hát kedvesemnek, hogy örüljön is végre?
Emberek, karácsony, s hull majd Krisztus vére...
Kellene az ima ma is, nem mulatni éjben.
Égőkkel díszí`tni házunk és a bokrot,
Hanem áldást szólni, és égi malasztot.
Imádkozni azért, hogy megjöjjön a béke,
Hisz hullik hamarosan drága Jézus vére.
Nem a csillogás az, ami minket érez,
Hanem Krisztus keze simogatni képes.
Ne legyen az ünnep tárgyak ajándéka,
Hanem az imával Istennek az útja.
Menjünk szép karácsonyban éjféli misére.
Szívből énekeljük: megszületett végre
Megváltónk, a Krisztus, égnek Fejedelme.
Boldog karácsonyunk csakis így lehetne.
Édes, jó Jézusunk, ládd` ilyen az ember,
Mégis az ajándék a mennyekbe megy fel.
Hő imáink mondják "Kell ott fenn egy ország"
És hogyha lenézel, az ebédeket osztják.
Segít a magyar nép árva éhezőnek,
Tanításod igaz, a szeretet ma győzhet.
Így látom e versben az egész világom.
Legyen ezért boldog és igaz Karácsony...

2016. november 28., hétfő

Patai Irén: Karácsonykor

Lehetek-e testvéred?
Ó, megváltó gyermek.
Szívem és egész lényem
ebben csak remélhet.

Voltam-e jó egész életemben,
ha eljő az idő, kell-e rettegnem?

Hiszem, és meghalok ezen hitemben,
hogy megváltót küldött az élő Isten!

2014. december 12., péntek

György Viktória Klára: Szeretet...

A gyöngyfényű hóesésben
piciny szikra ragyog
az éj tiszta köntösén.
Nekünk világít
örök mécsese,
a szeretet ünnepén.

Áldott fénykoszorú,
melynek hídja
a sejtelmes kincshez vezet,
tiszta forrásként szórja
az érzés sugárzó cseppjeit;
s bearanyozza az élet
tovaszálló, álmokkal teli
könnyes perceit.

A végtelen oltárán
fényözönbe érve tisztul a lélek.
Itt édes a csend,
nyugalmat ad;
s a remény mesés varázsa
a holnap lélekszirmait kitárva,
vár a fénylő égi dallam
hívó szavára.

Szeretet! Nyisd ki a szíveket,
gyógyítsd a sebeket,
hozd el a béke Angyalát,
teremts szép világot,
kívánj tündöklő csodát!
Adj mosollyal szőtt napokat,
örömet, hitet,
tedd boldoggá e szent ünnepet
Mindenkinek!

2014. december 6., szombat

Mysty Kata: Csupán egy kép

Boldogság percek, mi úgy várunk rég!
A szoba egy festmény, minden oly szép.
Szárnyal már szívünk, és szeretve ég!
Aranytollú kék madár, csupán egy kép.

Csőrében ezüstös fenyőág leng,
Örömét szeli át ködfátyol est.
Angyalok kísérik, énekük zeng,
Csillagtűz fényében elúszó csend.

Karcolat-jelek mind befagytak hóba,
Felengednek-e a szívekhez szólva,
csak szeretve, s a hit örömére lelten?

Szűzi mosoly, béke, ártatlanság:
Szülőd-e emberibb, új érzésvilág,
Csíra-e puhább, melegebb kebelben?

2014. november 27., csütörtök

Deák László Sándor: Karácsonyi álom 847

Álmomban egy angyal vigyázott rám,
Én néztem őrá, s ő beszélt hozzám.
Elmondta, hozzám küldték, hogy óvjon,
Érdekemben most a lelkemhez szóljon.
Éreztette velem, hogy jótét lélek vagyok,
Bár kicsi szürke életemben sokat hibázok.
Közölte azt is, hogy minden okkal történik,
S az élet egy iskola, a lélek így jól fejlődik.
Legyek szorgalmas, figyelmes és jó tanuló,
Rosszal ne bántsam oktatóm, legyek jó nebuló.

Az angyalokat fiatalnak és szépnek képzeltem,
De ő sem ez, sem az nem volt, nagyot néztem.
Egy idősödő nő volt fehér selyemruhában,
Szárnyait fehér tollak borították, csodásan.
Alakja vékony, mondhatni szinte csinos, szép,
Szőke haja vállaira omlik, könnyed, mint a lég.
Hangja kellemes és nagyon kedves számomra,
Olyan, mintha zenéjét mindég is hallottam volna.
Biztat, sikerülhet a kellő tudást megszereznem,
Csak a jó, de nehéz útról a lábam le ne tegyem.

Majd gonosz, fekete, vicsorgó lelkek támadtak,
Villámot szórt a sötét viharos ég, fényei cikáztak,
S ő szárnyát óvón felém emelte, mint egy pajzsot,
A fekete gonosz támadásától így engem megóvott.
Mosolygott, lám milyen hihetetlen erős a jó ereje,
Nem érinthetett a rossz, elhalt a gyilkos szelleme.
Felnéztem, s óvó szárnytollai közt éles fény ébredt,
A szikrázó fény erejétől fehér tolla is feketéllett.
Még őnála s tollai fehérségétől is fehérebb a fény,
A szeretet és a jóság áradt szét általa, ez volt a tény.

S ím, álmom ekkor megszakadt, felébredtem,
A Nap felkelt, s ágyamban a fényében fürödtem.
Csoda volt ez, vagy csak egy nagyon fura álom,
Mit akart mondani, üzenni nekem a karácsony?

2014. november 8., szombat

Kulcsár Evanna: Fenyő-sirató

Ó, Ti ünnepi áldozatok, zöld fenyőfák,
kik voltatok nemrég még díszes karácsonyfák!
Jelképe, éke a legszentebb ünnepnek,
örömöt adtatok felnőttnek, gyermeknek.
Árasztottatok balzsamos fenyőillatot,
otthonokba boldogságot varázsoltatok.
Ruhátok cifra üveggömb, arany dió,
ezüstös füzér, manóval pici házikó.
Ágatok közt mosolygó hószín angyalok,
csillagszóró - ragyogók, díszesek voltatok.
Fényetek a könnyes-nevető szemekben
tükröződtek, álltatok büszkén, fenségesen.
És most? Ott hevertek út szélén, a sárban,
nyoma sincs már rajtatok ünnepi ruhának.
Kopár ágatokról lehullott tűlevelek,
hisz fuldokoltatok a száraz melegben.
Hiányzott köd, zúzmara, puha hópihe,
erdő friss oxigénje, fürge őzike.
Fényes a múltatok, jövőtök már dicstelen -
köszönjük a szépséget, mit kaptunk Tőletek!