2014. szeptember 30., kedd

Juhászné Bérces Anikó: Csitulj világ

Csitulj világ, csendesedj,
Várd az égi kisdedet,
Ma éjszaka érkezik,
Pontban éjfélkor lesz itt.

Fenyőillatot lehel,
Szívedbe békét terel,
Szeretetet osztogat,
Mérhetetlenül sokat.

Gyertyafény, ha fellobban,
Gyermeki mosolyokban
Az ő arcát láthatod,
Szeme csillagként ragyog.

Csillagszóró üzenet
Simogatja lelkedet,
Alvó húrja megpendül,
Varázslat zajlik belül.

Csitulj világ, csendesedj,
Gondodat most félretedd,
Zendüljetek harangok,
Orgona, búgd víg dalod!

2014. szeptember 19., péntek

Szilágyi Anita: Misszionárius

Színezüst holdfény csengettyűje csendül
Pehelysipkás hegylánc, síkságra hóprém terül
Égi jelek villantak, jégszívem zendül
Mellkasomban bohó boldogság feszül

Csillagfüzéres, fényszórós fenyőfám
Üveggömb varázsában mosolygós angyalkám
Adventi gyertyáim lobognak, kályhám durmol
Karácsonyvendégem porcelánomból zsurmol

Sült gesztenye illata édesítő fűszerem
Diós kifli, mákos bejgli, puncs, bókol estem
Töltött káposztának ízlelgetjük aromáját
Buborékkal öblögetjük rántott ponty zamatát

Gáláns vendégem elégedetten ünnepel
Torokcsakrámat keserűség árasztja el
Gondolataimba rí könyörgő gyermekszem
Ki koldult, míg dőzsölt bent a királyterem

Fagyoskodott tél farkasordító hidegében
Remegve, rongybekecsben, lukas bocskorában
Korgó álma szövődik kerekded cipójában
"Adj bőségedből"- szólít, az Úr szelíden

Dacolva széllel, sötétedést járom sebesen
Szegény teremtést hontalanságban hol keressem?
Roskadozó, jégcsapos, hideg kapualjban
Kicsi árva vacog, sallangplédbe burkoltan

Csontkezével üres szaloncukorpapírra ír
Záporom hull, nincs e gyarló világra gyógyír
Irgalmasság kérelmem csordul emberségem
Meleg otthonomba fogadom lelencem

Szégyenlős, még zavart zuzmós mimózám
Félénken gagyog szepegő árvám
Gémberedett ujjait simítja védnöksége
Tiszta lelkembe mosdatom, száll Úr üdvössége

Tudatomba él ezer szívszaggató látvány
Öreg nénének éhínség a hozomány
Portékájára ma sem volt egy penny kereslet
Vette Isten hidege, ráncain vörös csipet

Erdőben beteg dédi hópaplan oltalom
Élete keservébe rejtőzve remete vagyon
Megölelem, görnyedő háta hóhalom
Kegyetlen fagy enged, létminimum

Kandallóm tűztükrében anyó arca ragyogó
Örömsugár fényes, szürkeségében csillogó
Ünnep emberi melege ráncait vasalja
Fáradt vállát tapintotta karácsony csodája

Immár fénykörön négy angyal repül körbe
Szenteste vacsoráját gazdagon terítem
Fénycsík suhan ablakomból kozmikus éterbe
Suttogó Úr sugallatára susog lelkem.