György Viktória Klára: Szeretet...

A gyöngyfényű hóesésben
piciny szikra ragyog
az éj tiszta köntösén.
Nekünk világít
örök mécsese,
a szeretet ünnepén.

Áldott fénykoszorú,
melynek hídja
a sejtelmes kincshez vezet,
tiszta forrásként szórja
az érzés sugárzó cseppjeit;
s bearanyozza az élet
tovaszálló, álmokkal teli
könnyes perceit.

A végtelen oltárán
fényözönbe érve tisztul a lélek.
Itt édes a csend,
nyugalmat ad;
s a remény mesés varázsa
a holnap lélekszirmait kitárva,
vár a fénylő égi dallam
hívó szavára.

Szeretet! Nyisd ki a szíveket,
gyógyítsd a sebeket,
hozd el a béke Angyalát,
teremts szép világot,
kívánj tündöklő csodát!
Adj mosollyal szőtt napokat,
örömet, hitet,
tedd boldoggá e szent ünnepet
Mindenkinek!

Mysty Kata: Csupán egy kép

Boldogság percek, mi úgy várunk rég!
A szoba egy festmény, minden oly szép.
Szárnyal már szívünk, és szeretve ég!
Aranytollú kék madár, csupán egy kép.

Csőrében ezüstös fenyőág leng,
Örömét szeli át ködfátyol est.
Angyalok kísérik, énekük zeng,
Csillagtűz fényében elúszó csend.

Karcolat-jelek mind befagytak hóba,
Felengednek-e a szívekhez szólva,
csak szeretve, s a hit örömére lelten?

Szűzi mosoly, béke, ártatlanság:
Szülőd-e emberibb, új érzésvilág,
Csíra-e puhább, melegebb kebelben?