Oláh Mariann: Karácsony

Elérkezett újra az angyalok ideje.
Fűszeres mézeskalács illata terjeng idebe`
Hóemberek répaorral büszkén állva
seprőjükkel strázsálják a hideget...
Angyali szeretet áramlik a földön...
vagy már az angyal is csak hiteget?

Karácsonyfák fényruhában, feláldozva életüket,
megadóan tűrik sorsukat... de éjszaka havas hegyoldalról,
ezüstösen csillogó hóruháról álmodnak, amikor a fények kialszanak.
Fenyőtű-szoknyájuk alatt csinos csomagokat bújtatnak -
örömet okozva gyermeknek, felnőttnek -
ez, mi számukra egyetlen vigaszt nyújthat csak.

Angyalok! Figyeljetek gondosan mindenkire!
Mert a karácsony annak szomorú, kinek nincs kit szeretnie.
Rájuk minden angyalnak jobban kell ügyelnie!
Figyeljetek azokra, kiknek a gyomra egész nap üresen kongott,
álomra úgy hajtják fejüket, hogy a földre dobnak néhány rongyot!

Figyeljetek azokra, kik betegágyban várják a gyógyulást, vagy a lassú halált,
és azokra is, akiknek az arcán mosolyt láttok,
belül mégis szomorúak, mert a szívük párra még nem talált!
Figyeljetek rájuk, kik - nap mint nap - észrevétlenül teszik a dolgukat,
és azokra, kiknek már a temető lett otthonuk,
ott egyedül bolyongva látogatják halottaikat.

Mindenkit szeretettel óvni - ez tényleg csak az angyalok dolga?
Nem jobb lenne, ha ember embernek nem farkasa, hanem angyala volna?
Igen... mert mindannyian farkasok és angyalok is vagyunk...
de nem mindegy, hogy az utolsó ítéletnél
életünk által nyomokat farkasként vagy angyalként hagyunk.
Mi leszel hát? Farkas vagy angyal? Eldöntheted. Ez a Te választásod.
De számíts rá, hogy akként kell majd leróni a végén az adósságod!

Elérkezett hát újra az angyalok ideje.
Ha angyal vagy, soha nem nézed, hogy jóságodért a sok rászoruló "fizet-e".
Szíved minden szeretetét küldd el, százannyit kapsz vissza, ne fukarkodj vele!
S akkor... talán majd egyszer...
szép és boldog lehet mindenkinek a karácsony ünnepe!

Lovag Bornemisza Attila: Új karácsonyi fohász mindeneknek, aki hisz benne

Eljön a karácsony, mennybe száll az ének,
Drága Máriának s édes Kicsinyének.
Ő ma még csecsemő, de mégis Megváltó.
Nagy szemekkel nézi, ez a világ vádló.
Neki a pásztorok a legfontosabb népek.
Noha ő királyfi, és megváltja e népet.
Neki az állatok most az igaz barátok.
És ha megjönnek a "három királyok".
Neki most a szülők és az anya fontos.
A drága öreg József, az az ősz, bolondos.
De egyszer felnő majd, s korbáccsal kezében
Szétkergeti a pénzváltót a Mennyei Béke.
Mert egyszer király lesz, a világ királya.
És naponta felnéz majd a Világ Urára.
Prédikálja azt, hogy szeretni kell végre.
Mert ez a keresztény ember igaz bére.
És a megbocsátás; szeresd ellenséged.
Ezekért az igékért hullik majd a véred.
Mi mégsem szeretünk, meg sose bocsátunk.
Mégis ünnepeljük e gyönyörű karácsonyt.
Ahol csak csillognak áruk és a pénzek.
És nem a hitről szól a karácsonyi ének.
Noha megszületett a világ Megváltója.
Menjünk inkább síelni és wellness-szállókba.
Mit vegyek hát kedvesemnek, hogy örüljön is végre?
Emberek, karácsony, s hull majd Krisztus vére...
Kellene az ima ma is, nem mulatni éjben.
Égőkkel díszí`tni házunk és a bokrot,
Hanem áldást szólni, és égi malasztot.
Imádkozni azért, hogy megjöjjön a béke,
Hisz hullik hamarosan drága Jézus vére.
Nem a csillogás az, ami minket érez,
Hanem Krisztus keze simogatni képes.
Ne legyen az ünnep tárgyak ajándéka,
Hanem az imával Istennek az útja.
Menjünk szép karácsonyban éjféli misére.
Szívből énekeljük: megszületett végre
Megváltónk, a Krisztus, égnek Fejedelme.
Boldog karácsonyunk csakis így lehetne.
Édes, jó Jézusunk, ládd` ilyen az ember,
Mégis az ajándék a mennyekbe megy fel.
Hő imáink mondják "Kell ott fenn egy ország"
És hogyha lenézel, az ebédeket osztják.
Segít a magyar nép árva éhezőnek,
Tanításod igaz, a szeretet ma győzhet.
Így látom e versben az egész világom.
Legyen ezért boldog és igaz Karácsony...